Intézményrendszer:

A változás második hajtóereje az intézményrendszer. Az intézmények világunk alappillérei. Társadalmi struktúrák, amelyeket azért hoztunk létre, hogy stabilabbá és kiszámíthatóbba tegyük a világot. Ezek adják szabadságunk kereteit. A kommunizmus olyan intézményi kísérlet volt, amely megbukott. Nehéz értelmezni a szellemi tőkét egy olyan világban, ahonnan a tőke száműzve van. A kapitalizmus szociál-liberális változatában Európában erős az állam szerepe, és ha kell, közbeavatkozik. Az észak-amerikai piackapitalizmusban az állam szerepe minimális, tényleg mindenki azt csinál, amit akar. A távol-keleti kollektív kapitalizmus a bizalomra és az erős államra épül.. A kapitalizmus tehát nem tökéletes, nem egy irányba fog fejlődni, de életben fog maradni, és a jövőben újrateremti önmagát.
A nemzetállam már nem meghatározó alapegysége a gazdaságnak. A kisebb és nagyobb egységek szerepe nő. A régiók és a virtualizáció kerülnek előtérbe. A fontos döntéseket helyi szinten és nemzetek fölötti struktúrákban, szuperszervezetekben hozzák. A problémák egyre inkább globálisak (pl. munkanélküliség) ezért globális megoldásokra van szükség.
Ma az emberek világképe inkoherens, mindenről külön-külön alkotnak véleményt. Ezért a nemzeti politikai pártok ideje leáldozóban van. Az új intézmények ügyek és problémák alapján szerveződnek és hatókörükben globálisak.
A vállalatoknak is újra ki kell találniuk magukat. Ez nem abból áll, hogy átalakítják ami van, hanem hogy létrehozzák, ami még nincs. Újat teremtenek.Egy vállalat sikerét ma annak túlélési képességével lehet jellemezni. Élettartamuk átlagosan 40-50 év. Ennek oka, hogy a profitra koncentrálnak, és nem az alkotó emberi közösségre. A cél az, hogy viszonylag rövid idő alatt viszonylag nagy profitot termeljenek, nem pedig az, hogy örökké éljenek.

A hagyományos család is átalakul. Rengeteg gyermek nő fel csonka családban. A 60-as években az apák naponta átlagosan 45 percet beszélgettek gyermekeikkel. Ez mára napi 6 percre csökkent.

Értékrendszer:

Az értékek határozzák meg a munkához, a technológiához és az emberekhez való viszonyunkat. Luther protestáns munkaetikája (ora et labora) belülről motivált munkások generációit eredményezte. Keleten a munka helyett a bölcsesség áll a középpontban. A kínai gazdaság a bizalomra épül, amely hatásos és költséghatékony helyettesítője a szerződéseknek és ügyvédeknek. Japánban a cég, a munkaadók és a munkavállalók céljai hasonlóak, ezért a japán szakszervezet sztrájkja 1 órán át tart és az ebédszünetre van időzítve.
Az értékrendszerek egykor helyhez kötöttek voltak. A templom a falu közepén állt és monopolhelyzetben volt az értékek tekintetében. Ma a kultúrák, ízlések és tapasztalatok összeütközéséből értékek bőségszaruja jön létre.. Mindenki mindenki ellen.
Mindezen hatások mögött gigantikus méretű spirituális ürességet találunk. Egy lélek, cél és jelentés nélküli világ kezd kibontakozni. És ha gőzünk sincs, hová akarunk menni, mindegy melyik utat választjuk.
Újra szabadok vagyunk. Az életfogytiglani tagságok megszűntek, mindegy, hogy pártról, munkáról, emberi kapcsolatokról van-e szó. Miénk a választás hatalma, ugyanakkor a felelősség is. Az emberi faj azonban rosszul tűri a bizonytalanságot.  Ezért a vállalatok szakértőket alkalmaznak. Az üzleti világ tele van modellekkel, tervekkel, hipotézisekkel. A bizonytalanság csökkentése a nagyvállalati élet rituális része. A komplexitást azonban befogadni kell, nem elkerülni. Az igazi vezetők kihívást biztosítanak az embereknek, nem irányítják őket. Az igazi vezetők felszabadítják az embereiket.

Szerző: Farkas Éva

Folytatás holnap….