‘önmagunk megismerése’ címkével ellátott bejegyzések

Mottónk: állásban haladni

2010. február 15. hétfő

Nem szeretnénk most nagyot mondani, de fontosnak tartjuk egy post erejéig kiemelni (bár többször is érdemes lenne, mert hajlamos az ember elfelejteni) a haladó álláskeresés lényegét. Haladni annyit tesz a mi látásmódunkban, hogy aktívnak lenni, irányítani, tanulni, felkészülni, megismerni és reagálni az álláskeresés során.

Az álláskeresés ugyanolyan tevékenységnek tekinthető, mint például megkeresni a számunkra legmegfelelőbb pékséget, még ha mosolyt is csalunk ezzel a hasonlattal valaki arcára (egyébként pedig, ha így történt, akkor az sem baj, a mosoly pozitív hatásait senki sem kérdőjelezi meg). Feltesszük a kérdést: mit jelent az álláskeresés a magyar embernek? Ez a legfontosabb kérdés, amelyre a választ nagyban befolyásolják történelmi, gazdasági és társadalmi hatások. A magyar álláskeresők kulturális múltja megmagyarázza, miért vagyunk sikertelenek sok esetben. A szakemberek és pszichológusok, társadalomkutatók is egyetértenek abban, hogy a magyar társadalom általánosságában passzív, negatív hozzáállású és irányított életvezetést igényel. Ezt egyszerűbben úgy fogalmazhatnánk meg, hogy egy átlagos magyar ember nem szeret sokat és aktívan dolgozni, szereti, ha az ölébe hullik a jó állás, és a problémák, akadályok megoldását mástól (sok esetben csak az államtól) várja. Számos kivétel van ezen általánosítás alól, ezzel csak rávilágítani szerettünk volna, hogy a társadalmi háttér nem éppen álláskereső-barát.

A teljes bejegyzést elolvashatják itt: csakhaladoknak.blog.hu

Hajdu Zoltán

A kapcsolatépítés alapjai

2010. február 7. vasárnap

A kapcsolatok mindig is mozgatórugói voltak számos eseménynek, döntésnek és bizonyos lehetőségek kialakulásának. Nem meglepő így hát, hogy saját márkánk kialakítása, felépítése során is komoly szerepet kell szánnunk ismerősi körünknek, kapcsolatrendszerünknek. Magyarországon gyakran hallani olyan rossz szájízű megjegyzéseket, hogy valaki csak a kapcsolatai révén került be valahova, tudásától, kompetenciájától függetlenül. „Valakinek a valakije.” – mondjuk, amelynek van némi igazságalapja is, de ne feledkezzünk meg arról, hogy a kapcsolatok ápolása, újak kiépítse időigényes folyamat. Lényegében azt mondhatjuk, hogy a kapcsolatrendszerünk az egyik legfontosabb kiindulási pontja annak, hogy az életünk során hogyan tudunk érvényesülni. A negatív, rosszmájú hozzáállás helyett el kell fogadnunk, hogy a kapcsolatépítés képessége, a kiterjedt ismeretségi kör jó dolog és meg kell érte dolgozni. De ha szerencsések vagyunk, és kisebb munka árán „öröklünk” ilyen kapcsolatrendszert, akkor is törődnünk kell vele, és vigyáznunk kell rá. Nincs ebben semmi rossz, ha magunkat akarjuk „eladni”, saját márkánkat szeretnénk megerősíteni, akkor erre szükség van.

Képzeljük el, hogy különböző körök metszetében állunk, és minden egyes kör egy bizonyos kapcsolatrendszert, közösséget reprezentál. Például a munkahelyi kapcsolatainkat, vagy az iskolai ismeretségeket, vagy családunkat. Mindegyik más-más jellegű és más szerepet töltünk be bennük, azonban általunk kapcsolódnak egymáshoz a különböző körök, és általuk új ismeretségi körökbe is bekerülhetünk. Hatványozott kapcsolatépítési lehetőséget kínálnak, hiszen van kapcsolódási pontunk velük, nem úgy, mint egy teljesen ismeretlen ember esetében. Ne féljünk ezt a lehetőséget kiaknázni, és megkönnyíteni saját dolgunk. Vannak akik, talán ódzkodnak ettől, azonban egy teljesen új kapcsolat kiépítése sokkal több munkát és kockázatot hordoz magában, mint meglévő kapcsolatrendszerünk ápolása és az általa adódó új lehetőségekre reagálás. A kapcsolat minőségében is meglátszik ez, hiszen akikkel már van múltunk, azok jobban bíznak bennünk, és kényelmesebb számukra is a velünk való kommunikáció, mint egy idegennel. Szívesebben ajánlanak be másnak, és nagyobb valószínűséggel számíthatunk tőlük pozitív visszajelzésre, mint egy induló kapcsolatban.

Ha ez problémát okoz számunkra és nem szívesen tekintünk ilyen nézőpontból ismerőseinkre, akkor ez azt jelzi, hogy ellentét lehet munkánk és az általunk vallott értékek között. Ha azonban hiszünk abban, amit csinálunk akkor kézenfekvő kiindulási pont a kapcsolatrendszer. Legtöbben ismerőseink közül akkor keresnek fel minket, ha valamilyen problémájuk akad. Ez a probléma lehet akár egy csőtörés, akár egy fogfájás, de egy elveszett üzleti lehetőség is. És amennyiben velünk viszonylag közeli az ismeretségük, és felmerülhet bennük hogy mi meg tudjuk oldani problémájukat, akkor hozzánk is fordulhatnak. Ezért ha valahonnan értesülünk egy ismerősünk problémájáról, a kapcsolat ápolása érdekében ne legyünk restek jelezni neki segítőkészségünk és a lehetőséget, hogy mi segíthetünk problémája megoldásában.

Ha továbbra is kényelmetlenül érezzük magunkat amiatt, hogy saját érdekeinket szem előtt tartva közeledünk valamely ismerősünkhöz, vagy próbálunk új kapcsolatokat kiépíteni, inkább hozzá se kezdjünk a dologhoz. Először fejben kell megszilárdítanunk azt a gondolatot, hogy saját márkánkat építjük. Ehhez egy segítségképpen ajánljuk a következő technikát:

  • először is felejtsük el azt a hozzáállást, hogy azért ápoljuk kapcsolatainkat másokkal, mert valamikor még segítőkészek lehetnek velünk,
  • ha találkozunk valakivel vagy hallunk valakiről, akit nagyon csodálunk, gondolkodjunk el rajta, vajon mitől van ez, és rájövünk majd, hogy nagy valószínűséggel közös értékeket tartunk szem előtt,
  • ilyenkor jelezzük felé valahogyan (pl. e-mailben) hogy mennyire támogatjuk a munkáját, azonosulunk vele és mennyire megmozgat minket a személye, majd ajánljuk fel segítségünket, tudásunkat,
  • ne felejtsük el sosem, hogy azért tesszük ezt, mert helyesnek tartjuk és hiszünk benne, nem pedig azért, hogy erőszakkal alakítsunk ki valamilyen kapcsolatot vele.

Meglepődhetünk, milyen könnyen be is válhat ez a hozzáállás, és észrevétlenül alakíthatunk ki vele egy erős kapcsolatrendszert. Sose tévesszük szem elől, hogy mindennek összhangban kell lennie személyiségünkkel, értékeinkkel és archetípusunkkal, vagyis saját márkánkkal.

Hajdu Zoltán

(John Purkiss & David Roston-Lee Brand You könyve alapján)

Márkaszemélyiségünk kivetülése: a külsőnk

2010. február 1. hétfő

Már tettünk említést a megjelenés, külső fontosságáról, most ezt szeretnénk egy kicsit az álláskeresés szemszögéből is megvitatni. Nyilvánvaló, hogy a megjelenés egyfajta kivetülése belső önmagunknak, és az önmárka építése során kiemelt figyelmet kell annak szentelnünk, hogy külsőnk és belső személyiségünk, a márkánk alapja összhangban legyen. A megjelenésünk komplex dolog, egyrészt jelenti az öltözködésünk, a különböző kozmetikai-szépségápolási gyakorlatunk, másrészt kisugárzásunk, stílusunk, non-verbális kommunikációnk.

Vegyük ezeket kicsit sorba és nézzük meg, mire érdemes figyelnünk akkor, ha álláskeresés során interjú-szituációba kerülünk.

  1. Öltözködés: alapszabály minden interjúval kapcsolatban a konzervativitás és kellemes megjelenés. Ez alatt olyan öltözéket értünk, amely egyszerre elegáns és visszafogott, ugyanakkor igényes és magabiztos megjelenést eredményez. Általában ez nők esetében kosztümöt, férfiak esetében öltönyt jelent, amelyek alapvetően a sötét-világos kombinációt képviselik. A túlzott szigorúság is kerülendő, de célszerű a hagyományos öltözékeknél megmaradni és az újítást máskorra hagyni.
  2. Szépségápolás: kényes témát érintünk, amely elsődlegesen a nőket érinti, de napjainkban a férfiak is eshetnek túlzásokba. A szépségápolás az ápoltsághoz nagyban hozzájárul, azonban az állásinterjú semmiképp sem az a terep, ahol a legújabb termékeket kell tesztelnünk. A hölgyek mindenképpen kerüljék az erős sminket, a kevesebb néha több elv érvényesüljön. Mindkét nem számára tanács a megfelelő, kellemes illat, izzadékonyaknak különösen fontos a megfelelő dezodor. A műköröm, óriási ékszerek is kerülendőek.
  3. Kisugárzás: összetett jelenség, nem különíthetjük el az előzőektől sem, de leginkább magabiztosságunk segíthet a megnyerő kisugárzás kialakításában. Ahhoz, hogy lehengerlőek legyünk, és az interjúztatóban pozitív összhatást keltsünk, nagyon fontos, hogy tudatában legyünk képességeinknek, megjelenésünknek és lehetőségeinknek. Ha mindehhez mi is pozitívan, magabiztosan állunk, kisugárzásunk is ezt tükrözi majd.
  4. Non-verbális kommunikáció: a kommunikációnk 70%-a nem verbális úton történik. Ezért nagyon fontos, hogy egy interjún tisztában legyünk azzal, hogy testtartásunk, mozdulataink mit tükröznek, kommunikálnak rólunk. Számos a témával foglalkozó szakkönyvet találunk a boltokban, érdemes egy kis időt szánni rá, hogy megismerjük magunkat. Néhány tipikus dolog: ne játszunk a tollal, ne babráljunk az arcunkon, vagy a hajunkkal. Érdemes egyenesen, de nem agresszívan az interjúztató szemébe nézni, kezünkkel gesztikulálni mondandónk közben és testünkkel az interjúztató fel fordulni.

Az interjúval kapcsolatosan további hasznos tanácsokat találhatnak a Smartstaff Karrierközpontban.

Hajdu Zoltán

Építsük saját márkánkat az alaptípusok ismeretében!

2010. január 28. csütörtök

Azt már elmondtuk az előző bejegyzésben, hogy a márkaszemélyiség egyik alappillére a megjelenésünk, külsőnk. Az, hogy mit mutatunk magunkból kifelé nagyon fontos, de még ennél is fontosabb, hogy önazonosságban legyünk a megmutatni kívánt márkaszemélyiséggel, hiszen így a hatás garantált. Ahhoz, hogy ezt gond nélkül tudjuk kivitelezni, érdemes foglalkoznunk az alaptípusokkal.

Mit is jelent az alaptípus (archetípus)?

Az alaptípusunk konkrét tartalmat, jelentést ad a személyes márkának. Azt mutatja, hogyan csinálunk valamit, hogyan viselkedünk mások előtt. Hippokratész 4 alaptípusából származtathatjuk őket, de számos példát találunk rájuk a mai világban is. Hogy kézzelfoghatóbb legyen a dolog, gondoljunk itt az ismert, híres és népszerű emberekre, de higgyük el alaptípusba sorolhatóak akár cégek és termékek is. Az alaptípus megvalósulása a céllal kezdődik. A márkaépítés célja, hogy hatékonyan, könnyen érvényesüljünk, környezetünkben pozitív visszhangot keltsünk. Ezt a célt kell kivetítenünk magunkból, hogy mások is azt lássák rajtunk, amit valójában el szeretnénk érni. Ez egy öngerjesztő folyamat: ha azt mondjuk magunknak, hogy sikeresek leszünk, és ezt a hozzáállást mutatjuk környezetünknek is, akkor nagyobb eséllyel leszünk tényleg sikeresek.

Vegyünk most sorra a napjainkban is létező alaptípusokat. Ne felejtsük el, hogy hasonlóan más kategorizáláshoz az alaptípusok csak irányt mutatnak, dominálhatnak, de senki sem „csak ez” vagy „csak az”. Viszont szem előtt kell tartanunk, hogy az erős személyes márkához kitartóan és következetesen egy alaptípus jellegzetességeit kell visszatükröznünk (legfeljebb kettőét).

Az Ápoló: segít a bajban és megvéd

Az Alkotó: késztetést érez, hogy alkosson és megújítson

A Felfedező: kutat és felfedez

A Hős: bátran cselekszik a jó cél érdekében

Az Ártatlan: a tisztaságot, jóságot, boldogságot keresi

Az Udvari-bolond: a jópofa viselkedés mögött komoly tartalom húzódhat meg

A Szerető: megtalálja és ajándékozza a szerelmet és az érzéki élvezeteket

A Varázsló: helyzeteket irányíthat, megváltoztathat

A Hétköznapi Srác/Lány: önmagával rendben van, kapcsolatot teremt másokkal

Az Uralkodó: irányít, szabályokat alkot, rendet teremt a káoszban

A Száműzött: fellázad és megszegi a szabályokat

A Bölcs: segít másoknak eligazodni a világban

Hajdu Zoltán

(John Purkiss & David Roston-Lee Brand You könyve alapján)

Hogyan alakítsuk ki magunkban a megfelelő motivációt? Folytatás

2010. január 19. kedd

Most már (az előző bejegyzés nyomán) tudjuk, hogy a motiváltság eléréséhez nekünk is tennünk kell: a megfelelő fókuszálás, és a kreatív hozzáállás sokat segíthet ebben. Egy másik alaptézist is meg kell fogalmaznunk: ahhoz hogy alapvetően motiváltak legyünk, fontos hogy tisztában legyünk azzal, pontosan kik is vagyunk, és mit szeretnénk elérni. Elégedettségünk meghatározója, hogy az a feladat, tevékenység, amit végzünk, mennyire van összhangban azzal, akik vagyunk. És itt kanyarodunk vissza ahhoz a gondolathoz, hogy alapos önismeret elengedhetetlen mindehhez.

Az alapoknál kezdjük, és legyünk magunkkal őszinték, anélkül ne is várjuk a csodát.
A legfontosabb, hogy tegyük fel magunknak a kérdést: hol akarok tartani 5 év múlva, 20 év múlva, mi az amit szeretek csinálni, elégedett vagyok-e az eddigi életemmel? Ezek a kérdések arra világítanak rá, hogy melyek a legfontosabb céljaink. Azok a céljaink, amelyeket talán sosem mondtunk ki, mert álmodozásnak véltük. Ne felejtsük el őket, mert a legnagyobb motiváló, ösztönzőerőt képviselik az életünkben. Ezt az “álmot”, elképzelést öltöztessük tárgyilagos, konkretizált formába.

Sokunk egyik legfőbb célja az anyagi biztonság, függetlenség. Ez tárgyilagos, realista elképzelés, ugyanakkor mögötte egészen más dolgok húzódnak meg. Azt mindig elfelejtjük hozzátenni, hogy miért ez a cél? Mit valósíthatunk meg általa? Valami mást, ami közel áll az “álmunkhoz”. Céljainkat mindig aszerint határozzuk meg, értékeljük, hogy mit nyújtanak számunkra. A megvalósítás során hosszú távú céljainkat mindig le kell bontanunk kisebb léptékűekre, amelyekre javasoljuk a következők érvényesülését:

  • Legyenek mérhetőek: vagyis a célnak egyértelmű ismérvei,ismertető jegyei vannak
  • Legyenek elérhetőek: vagyis legyen összhangban személyes lehetőségeinkkel és képességeinkkel
  • Legyenek tőlünk függőek: vagyis a velük kapcsolatos teljesítések, eredmények csakis általunk befolyásolhatóak, csak a mi teljesítményünket tükrözzék

Ha ezeket szem előtt tartjuk, nagy valószínűséggel megvalósíthatjuk kisebb céljainkat és általuk előbb vagy utóbb a hosszú távra kitűzött célt is. A kisebb mérföldkövek a folyamat épülése mellett komoly motiváló tényezőként is szerepelnek, sikeres teljesítésük pozitív visszacsatolás számunkra, sikerélmény, ami további motivációt, hajtóerőt ad a hosszú távú cél elérésében.

Hajdu Zoltán

Hogyan alakítsuk ki magunkban a megfelelő motivációt?

2010. január 17. vasárnap

Kezdjük azzal a megállapítással, hogy a kimagasló teljesítmény nem a pénztől, a hatalomtól, vagy a státusztól függ. Közhelynek hangzik, de a jó teljesítmény belső indíttatásból fakad, a feladatot végző egyszerűen szeretne minőségi munkát letenni az asztalra. A munka szeretete, élvezete létfontosságú.

Nem mondtunk újat, igaz? Sajnos el kell fogadnunk, hogy az elégedett munka, teljesítményvégzés eléréséhez nem kerülhető ki a belső motiváltság. Alapvető probléma sok embernél, hogy elégedetlen a munkájával, teljesítményével, életével. Felteszik vajon magukban a kérdést, hogy miért? Nem biztos, hogy merik. A gond, általában nem magával a feladattal van, hanem a motivációval. A teljesítménymotiváció nem állandó, hanem változtatható, elsajátítható. Tehát a megoldás: a motiváció befolyásolása a fókusz megváltoztatásával.
A fókusz, ahogy már írtuk egy korábbi bejegyzésünkben, nagyon fontos tényező. Ebből látszik, hogy motivációnk, hajtóerőnk mire irányul. A feladatvégzés során ha jól választjuk meg a fókuszt, nem lesz hiány motiváltságból sem. A megfelelő motiváltság elérésében kulcstényező tehát a jelenre fókuszálás. Ha mindig a konkrét feladatunkkal, tevékenységünkkel foglalkozunk, nem pedig a következményekkel, vagy a feladatot kiváltó tényezőkkel, akkor sokkal jobban tudunk teljesíteni, és elégedettségünk is nagyobb lesz.

Ez egyszerűen hangzik, és gyakorlással el is sajátítható a megfelelő fókusz alkalmazása. A motiváltság és vele az elégedettség így viszonylag könnyen jön olyan feladatoknál, amelyek tudásunk, kvalitásunk felhasználását, egyedi képességeket igényelnek, ahol “megcsillogtathatjuk, amink van”. De nem csak ilyen munkákból áll a világ, vannak sokkal egyszerűbb képességeket és szaktudást igénylő feladatok, amelyek rutint és állóképességet várnak el tőlünk. Ezek nem különösebben lelkesítőek, sokszor nem érzünk ösztönzőerőt elvégzésükhöz. Itt is a fókusz és egy kis kreativitás lehet a segítségünkre: próbáljuk meg játékos keretbe foglalni az adott feladatot, így érdekesebbé válik maga a teljesítés.
Sajnos még e mellett is előfordulhat, hogy elveszítjük motiváltságunk, és “kiégünk”. Ez a szervezet jelzése, hogy szünetre van szükségünk, hogy újra megtaláljuk magunkban a hajtóerőt. Ezt akkor is átélhetjük, ha egyébként sikeresek és elégedettek vagyunk teljesítményünkkel, de külső környezetünk ezzel ellentétes, negatív visszacsatolásokkal él. Ilyenkor előbb-utóbb biztosan szembetaláljuk magunkat a motiválatlanság, üresség érzésével. A megfelelő motiváció nem veszik el ilyenkor sem, csak pihen.

Hajdu Zoltán

Mindenkinek legyen saját vállalkozása!

2010. január 16. szombat

Korábbi évek tapasztalatai alapján azt valljuk, hogy attól függetlenül, hogy valaki alkalmazott vagy ténylegesen vállalkozó, minden sikeres ember egyfajta „vállalkozó szellem”. Nézzük meg egy kicsit a vállalkozó szót. Benne van a szó gyökerében a váll és a vállalás, azaz utalás arra, hogy mit vállal el az adott személy. Véleményünk szerint, hogyha egy alkalmazott úgy tekint saját magára, mint egy kisvállalkozásra (own corporation), akkor tudnia kell, hogy saját képességei alapján mit vállal szívesen, milyen tevékenységben lát előrelépési, fejlődési lehetőséget. Bár saját igazi képességeink megtalálása gyakran azért is nehéz, mert azok közel vannak hozzánk. Természetesen egy profi munkavállaló jelölt képes azt felmérni, hogy milyen előnyöket jelent munkaadójának az ő vállalása, munkája. Azt szoktuk mondani az állásokra pályázó jelölteknek, hogy úgy nézzék meg az adott pozícióra vonatkozó munkaköri leírást mit egy kis vállalkozás számára kiírt tendert, brief-et.

Ugyanis aki gazdaságban dolgozik, annak először is jó gazdának kell lennie. Miért? Mert definíció szerint a jó gazda vigyázz az eszközeire. Az információ korában a legfőbb eszköz a tudás és kapcsolatrendszer, ami szintén egyfajta tudás, a kapcsolatok kialakításának tudása. Tudásból legalább 10 fajtát fogunk később bemutatni, a lényeg, hogy tudás mindaz a hasznos információ, ami a két fülünk között van.

Tehát, ha így tekint magára bármely vállalat dolgozója, akkor tudatosítja magában, hogy ő az értékteremtési folyamatban szintén egy vállalkozó. Úgy kell magára gondolnia, mintha az alvállalkozója lenne egy generál kivitelezőnek vagy fővállalkozónak. Ide minden alkalmazott behelyettesítheti a saját csoportvezetőjét, igazgatóját, hiszen ők is az alkalmazott ügyfelei, a belső ügyfelek. Ergo nemcsak a saleseknek és klasszikus értelemben vett vállalkozóknak, hanem mindenkinek vannak ügyfelei és ebből a nézőpontból tulajdonképpen mindenki vállalkozónak tekinthető. Az egyén készségei és hozzáállása a leginkább meghatározóak, a már említett tudás és információs készlet. Ez tanulással, továbbképzésekkel nagyban bővíthető. Aki változtatni szeretne döcögő karrierjén, az a változtatással megcélzott pozíciónak megfelelő tudásra kell szert tegyen. Ezt a tudást előbb kell megszereznie, ezért mondjuk gyakran, hogy először lesz valaki fejben vezető, igazgató, stb. mintsem a gyakorlatban. Ahol nem ez történik, ott visszalépés vagy nagy stressz a következmény.

Ahol a tudást megszerzi a „vállalkozó” ott nem maradhat el a saját „vállalat” tudatos brandingelése sem. Persze ez is a cél. Mindig a célmeghatározás a legfontosabb és a legelső lépés, de szintén gyakran elfelejtjük, hogy a célmeghatározás egyben problémameghatározást is jelent. Miért? Mert egy megvalósítandó cél MÉG meg nem oldott probléma sorozatot jelent. A cél elérése, pedig a probléma sorozat megoldását. Ez egyszerűnek tűnik, mégis kimarad a legtöbb tréning anyagból.

Itt jön újra elő az a motívum, hogy az egyén felelőssége a belül rejtőző tehetség, készségek felszínre hozása és a felszínre hozás után ezen személyes képességek segítségével terv alkotása, majd a megvalósításhoz eszközök keresése. Ezekhez időt és költségeket rendelve, már „csak” a tervet kell fegyelmezetten végrehajtani. Aki nem hiszi, ne járjon utána, hanem csak kérdezze meg a sport bajnokokat, mert ők mind így érnek célba.

Hajdu Zoltán

Ismerjük meg magunkat, és motivációinkat!

2010. január 14. csütörtök

Az önismeret minden kultúrában és társadalomban értékkel bír. A nyugati civilizációkban az önismeret az utóbbi évtizedekben kiemelkedő tulajdonsággá avanzsálódott a rohanó, felszínes, profitorientált társadalomban. Mi magunk is tisztában vagyunk az önismeret fontosságával, ugyanakkor saját magunk megfigyelése és megértése helyett tréningekre, továbbképzésekre és pszichológushoz járunk.

Ma minden átlagos ember azzal a feladattal és egyben akadállyal néz szembe, hogy az élet több területén egyszerre kell kiemelkedő teljesítményt nyújtania, megfelelnie a társadalom egésze vagy kisebb csoportjai által támasztott követelményeknek. Az önismeret abban segíthet, hogy tisztában legyünk képességeinkkel, motivációinkkal és az általuk elérhető teljesítményekkel. A motiváció kiemelt jelentőséggel bír teljesítményünk szempontjából, hiszen ez határozza meg, hogy mit és miért teszünk, és milyen eredményt várunk. Ha azonban csak azt nézzük, hogy milyen teljesítményt nyújtunk, akkor mindegy, hogy mi volt az elején a szándék, csak az számít, hogy mit teszünk az aktuális helyzetben és milyen lesz a teljesítményünk. Ezt pedig a munka (feladatvégzés) közbeni hajtóerő befolyásolja.

Ez a belső hajtóerő, motiváció párosulva aktuális energiaállapotunkkal (az állapot, amely teljesítményünk hatásfokát, intenzitását jelzi) különböző teljesítményeket eredményez minden embernél. A feladatok végzése során nem mellékes az sem, hogy mire fókuszálunk: ha rosszul választjuk meg, nemcsak a teljesítményünk, hanem saját ösztönzőerőnk is kárát látja.

Feladat teljesítések:

  1. Aktív-negatív: energiatelt, de feszült
    Külső motiváció: igazoljunk valamit
    Hajtóerő: a feladatvégzés végeredménye pl. nyerni, pénzt keresni
    Fókusz: múlt vagy jövő
  2. Passzív-negatív: feszült és energiahiányos
    Külső motiváció: elkerüljünk egy problémát
    Hajtóerő: hiányzik, mert kiégtünk, nem tudunk lelkesedni semmiért
    Fókusz: nem fókuszálunk
  3. Aktív-pozitív: energiatelt és fesztelen
    Belső motiváció: megfelel az adott kihívásnak
    Hajtóerő: minőségre, boldogságra, kiemelkedő teljesítményre törekvés
    Fókusz: jelen
  4. Passzív-pozitív: fesztelen, de energiahiányos
    Belső motiváció: nyugalom, harmónia elérése
    Hajtóerő: hiányzik, mert pihenünk, de a hiány ideglenes
    Fókusz: nem fókuszálunk

Hajdu Zoltán