Nem szeretnénk most nagyot mondani, de fontosnak tartjuk egy post erejéig kiemelni (bár többször is érdemes lenne, mert hajlamos az ember elfelejteni) a haladó álláskeresés lényegét. Haladni annyit tesz a mi látásmódunkban, hogy aktívnak lenni, irányítani, tanulni, felkészülni, megismerni és reagálni az álláskeresés során.
Az álláskeresés ugyanolyan tevékenységnek tekinthető, mint például megkeresni a számunkra legmegfelelőbb pékséget, még ha mosolyt is csalunk ezzel a hasonlattal valaki arcára (egyébként pedig, ha így történt, akkor az sem baj, a mosoly pozitív hatásait senki sem kérdőjelezi meg). Feltesszük a kérdést: mit jelent az álláskeresés a magyar embernek? Ez a legfontosabb kérdés, amelyre a választ nagyban befolyásolják történelmi, gazdasági és társadalmi hatások. A magyar álláskeresők kulturális múltja megmagyarázza, miért vagyunk sikertelenek sok esetben. A szakemberek és pszichológusok, társadalomkutatók is egyetértenek abban, hogy a magyar társadalom általánosságában passzív, negatív hozzáállású és irányított életvezetést igényel. Ezt egyszerűbben úgy fogalmazhatnánk meg, hogy egy átlagos magyar ember nem szeret sokat és aktívan dolgozni, szereti, ha az ölébe hullik a jó állás, és a problémák, akadályok megoldását mástól (sok esetben csak az államtól) várja. Számos kivétel van ezen általánosítás alól, ezzel csak rávilágítani szerettünk volna, hogy a társadalmi háttér nem éppen álláskereső-barát.
A teljes bejegyzést elolvashatják itt: csakhaladoknak.blog.hu
Hajdu Zoltán