‘ismerd meg magad’ címkével ellátott bejegyzések

Funky Business - Ami nem megy ki a divatból (4. rész)

2011. június 23. csütörtök

Funky falu:

A mai kor a több kora. Több a választás. Több a fogyasztás. Több az élvezet. Több a verseny. Több a lehetőség. Beléptünk a mértéktelenség világába. Eljött a bőség kora. A Seiko több mint 5000 féle órát gyárt. A Disney minden 5 percben piacra dob egy új terméket (filmet, CD-t, képregényt stb..). A túltermelés 3 kulcstényezője: a piacok növekedése, a mértéktelen túlkínálat és a technológiai haladás (egyre olcsóbb, gyorsabb, kiterjedtebb kommunikáció). A dereguláció és a kereskedelem liberalizálása rászabadította a piaci erőket szinte minden emberi tevékenységre. A századfordulón a világ lakosságának 10-15%-a élt piacgazdaságban. A hetvenes években ez az arány 40% körül volt. Jelenleg 90% környékén tartunk. Bármi lehetséges. Ha van elég pénzed.
A második világháború után új munkahelyek, termékek, szolgáltatások jelentek meg. Minden és mindenki a vállalatoknak volt kiszolgáltatva.. Ez volt a tömeggyártás kora.. Már nincs szükség arra, hogy a cégek mindent maguk állítsanak elő. A piacok egyre tökéletesednek, aminek eredménye a totális verseny. Már nem a vállalatok irányítanak, hanem a vevők. Az ellenőrzés hallgatólagosan átkerült a világ több százmillió fogyasztója kezébe.
Ma a legkiélezettebb verseny a figyelemért folyik. Nem lehetsz egyforma másokkal. Mindenkin túl kell tenned és meg kell kaparintani a vevő figyelmét, ha csak egy pillanatra is. Megszületőben van az engedélymarketing fogalma. Tegnap még fizetni kellett az újságokért, a telefonért. Holnap neked fognak fizetni azért, hogy bizonyos újságot olvass, bizonyos Internet szolgáltatót válassz.
Korunk új vallása az idő. Valós idejű társadalomban élünk. Élő adás köt össze minket az egész világgal. Egy pillanatod van arra, hogy felkeltsd valakinek az érdeklődését.”One shot opportunity”Eminem. A funky világra nem keményebb, hanem okosabb munka a megfelelő válasz. A cégek, ellátási láncok, piacok átalakulnak ultra-érzékeny rendszerekké. Akárhol történik változás, azonnal végigfut a rendszeren. A számítógépgyártásban az alkatrészárak hetente kb. 1 százalékkal csökkennek. Ezért a siker kulcsa a készletek információra való lecserélése. Az információ elosztása egyre szimmetrikusabb (a vevő nincs hátrányban az eladóval szemben). Az információs dzsungelben közeledünk a súrlódásmentes kapitalizmus felé. Újra lehetővé vált, hogy megállapítsuk és befolyásoljuk a termékek pillanatnyi árát. Ez a laza árazás. Vehetsz aukción repülőjegyet, csökkentheted a kockázatot opcióvásárlással. A döntés a te kezedben van, mert te vagy a főnök.

Agyalapú társadalom:

Kezdetben voltak a termékek és a szolgáltatások. Aztán a pénz került a középpontba. Ma a pénzről szerzett információ értékesebb, mint maga a pénz. És nemcsak a mennyisége, de a naprakészsége is fontos. A vállalatok milliárdokat költenek arra, hogy információt szerezzenek vásárlóikról. Az információ költsége meghaladja a termék vagy szolgáltatás előállítási költségét.
A tisztán tudást igénylő feladatok aránya rohamos mértékben nő. A Microsoft egyetlen tőkéje az emberi képzelet. Ebben az új világban megfoghatatlannak lenni jó. Ha valamit meg tudsz fogni, az valószínűleg egy fabatkát sem ér. Az agyalapú társadalomban az érzékelés a minden.
Az országok egyre kisebb jelentőséggel bírnak. A „made in”-t felváltja a „made by”. Az számít, ki állította elő, nem az, hogy hol. A Távol-Nyugaton (USA) néhány iparág rendkívül gyorsan fejlődik. A kaliforniai Palo Alto ma 7000 elektronikai és szoftvercég otthona. Ez a gazdaság a tömegszórakoztatás melegágya. Ezzel együtt a jövő nem feltétlenül az USA kezében van. A Világbank becslése szerint a következő évtizedekben a növekedés kb. 50%-a Délkelet-Ázsiában megy végbe. Szingapúr a GDP-je 25%-át költi oktatásra, kutatásra és fejlesztésre. A nyugati álmot már nem 200 millóan kergetik, hanem 3 milliárdan.

Összemosódott társadalom:

Régen a dolgok kategorizációjával csökkentettük a bizonytalanságot. Ma a határok elmosódnak. A változás 3 hajtóereje az internalizáció, a dereguláció és a digitalizáció.
Egyre bonyolultabb kapcsolati hálók alakulnak ki. A termelés és fogyasztás egybeolvad. Kialakul a „termasztás” (termelés-fogyasztás). Az amazon.com-on nyíltan irányíthatjuk véleményünkkel a versenyt. A termékek és szolgáltatások közötti kapcsolat is szorosabbá válik. Kialakul a „tergálás” (termék-szolgáltatás) és a „szolmék” (szolgáltatás-termék) fogalma.  A McDonalds Happy meal menüje termék  vagy szolgáltatás?
A munka és szabadidő sem válik már szét élesen. Az összemosódás a társadalom, a szervezetek és az egyén szintjén egyaránt egyre erőteljesebb.

Töredezett társadalom:

A társadalom mindig is töredezett volt. A funky faluban azonban új törésvonalak jönnek létre, alapvetően 3 tengely mentén. Az első a polarizáció.  Régen a föld volt a hatalom alapja, később a tőke került a középpontba. Ma az új szegregáció alapja az oktatás. Egyre nő a szakadék a foglalkoztatottak és a munkanélküliek között. Hasonló folyamat figyelhető meg az idősek és fiatalok között is. A régi társadalmak földrajzi alapon szerveződtek. Ma a funky falu életvitel alapján strukturálódik újra. Az új (virtuális) törzseknek közös nyelve, szokásai, szimbólumrendszere van, ami átível minden geográfiai egységen. Vásárlásaik célja nem csak a szükségleteik kielégítése, hanem ezen keresztül fejezik ki a törzshöz tartozásukat is. A globális tudású munkás, az új elit része magához lojális (individualizáció) és a törzshöz, nem pedig a munkaadójához. Ez itt az „intellektuális zsoldosok villámhadseregeinek” világa.

Kapcsolt társadalom:

Mindenből túlkínálat van, ezért az emberek és szervezetek legfontosabb célja a dolgok újszerű módon történő összekapcsolása. Az összekapcsolás -ha jól csinálják- nem összeadást, hanem szorzást jelent (L’Oréal gyógyszer-divat, Kellogg’s csokoládé, kukoricapehely). A globális többletgazdaságban mindent egy lapra kell feltenni. Elsőnek lenni fantasztikus. Másodiknak lenni még elmegy. Harmadiknak már nehéz, negyediknek pedig esélytelen. A tudás intenzív tevékenységekre szélsőséges méretgazdaságosság jellemző. Az első CD legyártása, méregdrága, a többi viszont már szinte ingyen van.

Szerző: Farkas Éva

Folytatás holnap….

Mottónk: állásban haladni

2010. február 15. hétfő

Nem szeretnénk most nagyot mondani, de fontosnak tartjuk egy post erejéig kiemelni (bár többször is érdemes lenne, mert hajlamos az ember elfelejteni) a haladó álláskeresés lényegét. Haladni annyit tesz a mi látásmódunkban, hogy aktívnak lenni, irányítani, tanulni, felkészülni, megismerni és reagálni az álláskeresés során.

Az álláskeresés ugyanolyan tevékenységnek tekinthető, mint például megkeresni a számunkra legmegfelelőbb pékséget, még ha mosolyt is csalunk ezzel a hasonlattal valaki arcára (egyébként pedig, ha így történt, akkor az sem baj, a mosoly pozitív hatásait senki sem kérdőjelezi meg). Feltesszük a kérdést: mit jelent az álláskeresés a magyar embernek? Ez a legfontosabb kérdés, amelyre a választ nagyban befolyásolják történelmi, gazdasági és társadalmi hatások. A magyar álláskeresők kulturális múltja megmagyarázza, miért vagyunk sikertelenek sok esetben. A szakemberek és pszichológusok, társadalomkutatók is egyetértenek abban, hogy a magyar társadalom általánosságában passzív, negatív hozzáállású és irányított életvezetést igényel. Ezt egyszerűbben úgy fogalmazhatnánk meg, hogy egy átlagos magyar ember nem szeret sokat és aktívan dolgozni, szereti, ha az ölébe hullik a jó állás, és a problémák, akadályok megoldását mástól (sok esetben csak az államtól) várja. Számos kivétel van ezen általánosítás alól, ezzel csak rávilágítani szerettünk volna, hogy a társadalmi háttér nem éppen álláskereső-barát.

A teljes bejegyzést elolvashatják itt: csakhaladoknak.blog.hu

Hajdu Zoltán

Márkaszemélyiségünk kivetülése: a külsőnk

2010. február 1. hétfő

Már tettünk említést a megjelenés, külső fontosságáról, most ezt szeretnénk egy kicsit az álláskeresés szemszögéből is megvitatni. Nyilvánvaló, hogy a megjelenés egyfajta kivetülése belső önmagunknak, és az önmárka építése során kiemelt figyelmet kell annak szentelnünk, hogy külsőnk és belső személyiségünk, a márkánk alapja összhangban legyen. A megjelenésünk komplex dolog, egyrészt jelenti az öltözködésünk, a különböző kozmetikai-szépségápolási gyakorlatunk, másrészt kisugárzásunk, stílusunk, non-verbális kommunikációnk.

Vegyük ezeket kicsit sorba és nézzük meg, mire érdemes figyelnünk akkor, ha álláskeresés során interjú-szituációba kerülünk.

  1. Öltözködés: alapszabály minden interjúval kapcsolatban a konzervativitás és kellemes megjelenés. Ez alatt olyan öltözéket értünk, amely egyszerre elegáns és visszafogott, ugyanakkor igényes és magabiztos megjelenést eredményez. Általában ez nők esetében kosztümöt, férfiak esetében öltönyt jelent, amelyek alapvetően a sötét-világos kombinációt képviselik. A túlzott szigorúság is kerülendő, de célszerű a hagyományos öltözékeknél megmaradni és az újítást máskorra hagyni.
  2. Szépségápolás: kényes témát érintünk, amely elsődlegesen a nőket érinti, de napjainkban a férfiak is eshetnek túlzásokba. A szépségápolás az ápoltsághoz nagyban hozzájárul, azonban az állásinterjú semmiképp sem az a terep, ahol a legújabb termékeket kell tesztelnünk. A hölgyek mindenképpen kerüljék az erős sminket, a kevesebb néha több elv érvényesüljön. Mindkét nem számára tanács a megfelelő, kellemes illat, izzadékonyaknak különösen fontos a megfelelő dezodor. A műköröm, óriási ékszerek is kerülendőek.
  3. Kisugárzás: összetett jelenség, nem különíthetjük el az előzőektől sem, de leginkább magabiztosságunk segíthet a megnyerő kisugárzás kialakításában. Ahhoz, hogy lehengerlőek legyünk, és az interjúztatóban pozitív összhatást keltsünk, nagyon fontos, hogy tudatában legyünk képességeinknek, megjelenésünknek és lehetőségeinknek. Ha mindehhez mi is pozitívan, magabiztosan állunk, kisugárzásunk is ezt tükrözi majd.
  4. Non-verbális kommunikáció: a kommunikációnk 70%-a nem verbális úton történik. Ezért nagyon fontos, hogy egy interjún tisztában legyünk azzal, hogy testtartásunk, mozdulataink mit tükröznek, kommunikálnak rólunk. Számos a témával foglalkozó szakkönyvet találunk a boltokban, érdemes egy kis időt szánni rá, hogy megismerjük magunkat. Néhány tipikus dolog: ne játszunk a tollal, ne babráljunk az arcunkon, vagy a hajunkkal. Érdemes egyenesen, de nem agresszívan az interjúztató szemébe nézni, kezünkkel gesztikulálni mondandónk közben és testünkkel az interjúztató fel fordulni.

Az interjúval kapcsolatosan további hasznos tanácsokat találhatnak a Smartstaff Karrierközpontban.

Hajdu Zoltán

A saját branding és saját márkastratégia megalkotása

2010. január 20. szerda

A saját márkastratégia megalkotása során érdemes tanulni a nagyvállalatoktól, akár úgy is, hogy a marketing könyvek vállalati brandépítési elveit követi az álláskereső. Hogyha elfogadjuk, hogy a nagyvállalati márkák sikere mindig tudatos tervezés (letisztult kommunikáció, egyértelmű és a termék előnyeivel összhangban álló image eszközök) következménye, akkor a saját márkánk tervezésében is használhatjuk ezeket.

Tehát az önbranding tudatos kell legyen. A saját, személyes erősségek, talentumok tudatosítását követi a személyes előnyeink iránt érdeklődők „ügyfelek” felkutatása. Álláskeresés esetén ez legalább egy–két napos piacfelmérést jelent, még a megcélzott állásajánlatokra való jelentkezés előtt.

A saját márka érvényesítésének, munkaerő piaci sikerének megtervezése csak akcióterv formájában működik. Természetesen az előbbi lépések csak annyit érnek amennyi az akcióterv gyakorlati lépéseinek fegyelmezett végrehajtásában megvalósul.

Interjúk során gyakran találkozunk azzal, hogy a jelölt számára szinte mindegy, hogy melyik céget képviseli, csak munkája legyen. Ez az attitűd kivételesen nehéz élethelyzetekben is csak ritkán fogadható el. Miért? Egyszerű példával élve: a párválasztásnál sem működőképes hosszútávon az a kapcsolat, ahol mindegy, hogy ki a párunk, a lényeg, hogy legyen. Az elköteleződés előtt tisztában kell lennünk azzal, hogy ki illene hozzánk a legjobban. (A párválasztás és a munkakeresés analógiájáról később még szeretnénk írni.)

A jelenlegi válságban érdemes nagyon sok helyre elküldeni a jelentkezést, de ha a jelölt nem tudja pontosan, hogy melyik cég biztosíthatja számára a megfelelő előrelépési lehetőségeket, haladást, akkor néhány hónap múlva szembetalálja magát a motiválatlanság érzésével és legkésőbb egy év múlva már újabb állást keres. Tehát a sok jelentkezésnek nagyon komoly és átgondolt munkavállalói felelősséget kell takarnia! Megbízóinknak is elmondjuk - van, aki kezdetben meglepődik ezen - ,hogy a jelölt keresésnél fontos szempontnak tartjuk megismerni annak céljait, és az adott pozíció által elérhető személyes haladását. A jelölt érdekeit is kell, hogy szolgálja az adott pozíció, amelynek egyenes következménye lesz az adott vállalat céljaiért motiváltan dolgozó munkatárs. A jelölt képzeletében lennie kell egy konkrét karriertervnek, elképzelésnek. Az interjúk során munkatársainkkal erre mindig nagy hangsúlyt fektetünk.

Tapasztalataink alapján azok a jelöltek kerülnek ki sikeresen az álláskeresési és kiválasztási folyamatból, akik megértik, hogy jobb helyzetben lesznek a személyes márkák piaci versenyében, hogyha

  • értik, hogy mi a fő mozgatórugójuk és értik, hogy mi vezethet saját márkájuk munkaadói oldalon kialakuló hosszútávú elégedettségéhez (brand satisfaction), elfogadásához (brand adoption) és végül a márkahűséghez (brand loyalty).
  • életrajzukban, motivációs levelükben, kérdőíveikben, az interjú során jól célzott módon és egyértelműen, konkrét és számszerűsíthető tényekkel alátámasztva közlik saját személyes paramétereiket (konkrét feladatok megoldását és konkrét eredményeket adnak meg).
Tehát a jelölteknek olyan üzenetük kell legyen, amely a korábbi munkaakadóik véleménye, a korábbi munkájuk konkrét eredményei alapján egyértelművé teszi az új munkaadó (target audience) számára, hogy a jelölt munkába lépése után a két fél mit fog nyerni. Így a saját brand pozicionálása a „célközönség” (munkaadók) fejében egyértelmű lesz és a válság dacára is sikerrel pályázhatnak.

Hajdu Zoltán


Hogyan alakítsuk ki magunkban a megfelelő motivációt? Folytatás

2010. január 19. kedd

Most már (az előző bejegyzés nyomán) tudjuk, hogy a motiváltság eléréséhez nekünk is tennünk kell: a megfelelő fókuszálás, és a kreatív hozzáállás sokat segíthet ebben. Egy másik alaptézist is meg kell fogalmaznunk: ahhoz hogy alapvetően motiváltak legyünk, fontos hogy tisztában legyünk azzal, pontosan kik is vagyunk, és mit szeretnénk elérni. Elégedettségünk meghatározója, hogy az a feladat, tevékenység, amit végzünk, mennyire van összhangban azzal, akik vagyunk. És itt kanyarodunk vissza ahhoz a gondolathoz, hogy alapos önismeret elengedhetetlen mindehhez.

Az alapoknál kezdjük, és legyünk magunkkal őszinték, anélkül ne is várjuk a csodát.
A legfontosabb, hogy tegyük fel magunknak a kérdést: hol akarok tartani 5 év múlva, 20 év múlva, mi az amit szeretek csinálni, elégedett vagyok-e az eddigi életemmel? Ezek a kérdések arra világítanak rá, hogy melyek a legfontosabb céljaink. Azok a céljaink, amelyeket talán sosem mondtunk ki, mert álmodozásnak véltük. Ne felejtsük el őket, mert a legnagyobb motiváló, ösztönzőerőt képviselik az életünkben. Ezt az “álmot”, elképzelést öltöztessük tárgyilagos, konkretizált formába.

Sokunk egyik legfőbb célja az anyagi biztonság, függetlenség. Ez tárgyilagos, realista elképzelés, ugyanakkor mögötte egészen más dolgok húzódnak meg. Azt mindig elfelejtjük hozzátenni, hogy miért ez a cél? Mit valósíthatunk meg általa? Valami mást, ami közel áll az “álmunkhoz”. Céljainkat mindig aszerint határozzuk meg, értékeljük, hogy mit nyújtanak számunkra. A megvalósítás során hosszú távú céljainkat mindig le kell bontanunk kisebb léptékűekre, amelyekre javasoljuk a következők érvényesülését:

  • Legyenek mérhetőek: vagyis a célnak egyértelmű ismérvei,ismertető jegyei vannak
  • Legyenek elérhetőek: vagyis legyen összhangban személyes lehetőségeinkkel és képességeinkkel
  • Legyenek tőlünk függőek: vagyis a velük kapcsolatos teljesítések, eredmények csakis általunk befolyásolhatóak, csak a mi teljesítményünket tükrözzék

Ha ezeket szem előtt tartjuk, nagy valószínűséggel megvalósíthatjuk kisebb céljainkat és általuk előbb vagy utóbb a hosszú távra kitűzött célt is. A kisebb mérföldkövek a folyamat épülése mellett komoly motiváló tényezőként is szerepelnek, sikeres teljesítésük pozitív visszacsatolás számunkra, sikerélmény, ami további motivációt, hajtóerőt ad a hosszú távú cél elérésében.

Hajdu Zoltán

Hogyan alakítsuk ki magunkban a megfelelő motivációt?

2010. január 17. vasárnap

Kezdjük azzal a megállapítással, hogy a kimagasló teljesítmény nem a pénztől, a hatalomtól, vagy a státusztól függ. Közhelynek hangzik, de a jó teljesítmény belső indíttatásból fakad, a feladatot végző egyszerűen szeretne minőségi munkát letenni az asztalra. A munka szeretete, élvezete létfontosságú.

Nem mondtunk újat, igaz? Sajnos el kell fogadnunk, hogy az elégedett munka, teljesítményvégzés eléréséhez nem kerülhető ki a belső motiváltság. Alapvető probléma sok embernél, hogy elégedetlen a munkájával, teljesítményével, életével. Felteszik vajon magukban a kérdést, hogy miért? Nem biztos, hogy merik. A gond, általában nem magával a feladattal van, hanem a motivációval. A teljesítménymotiváció nem állandó, hanem változtatható, elsajátítható. Tehát a megoldás: a motiváció befolyásolása a fókusz megváltoztatásával.
A fókusz, ahogy már írtuk egy korábbi bejegyzésünkben, nagyon fontos tényező. Ebből látszik, hogy motivációnk, hajtóerőnk mire irányul. A feladatvégzés során ha jól választjuk meg a fókuszt, nem lesz hiány motiváltságból sem. A megfelelő motiváltság elérésében kulcstényező tehát a jelenre fókuszálás. Ha mindig a konkrét feladatunkkal, tevékenységünkkel foglalkozunk, nem pedig a következményekkel, vagy a feladatot kiváltó tényezőkkel, akkor sokkal jobban tudunk teljesíteni, és elégedettségünk is nagyobb lesz.

Ez egyszerűen hangzik, és gyakorlással el is sajátítható a megfelelő fókusz alkalmazása. A motiváltság és vele az elégedettség így viszonylag könnyen jön olyan feladatoknál, amelyek tudásunk, kvalitásunk felhasználását, egyedi képességeket igényelnek, ahol “megcsillogtathatjuk, amink van”. De nem csak ilyen munkákból áll a világ, vannak sokkal egyszerűbb képességeket és szaktudást igénylő feladatok, amelyek rutint és állóképességet várnak el tőlünk. Ezek nem különösebben lelkesítőek, sokszor nem érzünk ösztönzőerőt elvégzésükhöz. Itt is a fókusz és egy kis kreativitás lehet a segítségünkre: próbáljuk meg játékos keretbe foglalni az adott feladatot, így érdekesebbé válik maga a teljesítés.
Sajnos még e mellett is előfordulhat, hogy elveszítjük motiváltságunk, és “kiégünk”. Ez a szervezet jelzése, hogy szünetre van szükségünk, hogy újra megtaláljuk magunkban a hajtóerőt. Ezt akkor is átélhetjük, ha egyébként sikeresek és elégedettek vagyunk teljesítményünkkel, de külső környezetünk ezzel ellentétes, negatív visszacsatolásokkal él. Ilyenkor előbb-utóbb biztosan szembetaláljuk magunkat a motiválatlanság, üresség érzésével. A megfelelő motiváció nem veszik el ilyenkor sem, csak pihen.

Hajdu Zoltán

Mindenkinek legyen saját vállalkozása!

2010. január 16. szombat

Korábbi évek tapasztalatai alapján azt valljuk, hogy attól függetlenül, hogy valaki alkalmazott vagy ténylegesen vállalkozó, minden sikeres ember egyfajta „vállalkozó szellem”. Nézzük meg egy kicsit a vállalkozó szót. Benne van a szó gyökerében a váll és a vállalás, azaz utalás arra, hogy mit vállal el az adott személy. Véleményünk szerint, hogyha egy alkalmazott úgy tekint saját magára, mint egy kisvállalkozásra (own corporation), akkor tudnia kell, hogy saját képességei alapján mit vállal szívesen, milyen tevékenységben lát előrelépési, fejlődési lehetőséget. Bár saját igazi képességeink megtalálása gyakran azért is nehéz, mert azok közel vannak hozzánk. Természetesen egy profi munkavállaló jelölt képes azt felmérni, hogy milyen előnyöket jelent munkaadójának az ő vállalása, munkája. Azt szoktuk mondani az állásokra pályázó jelölteknek, hogy úgy nézzék meg az adott pozícióra vonatkozó munkaköri leírást mit egy kis vállalkozás számára kiírt tendert, brief-et.

Ugyanis aki gazdaságban dolgozik, annak először is jó gazdának kell lennie. Miért? Mert definíció szerint a jó gazda vigyázz az eszközeire. Az információ korában a legfőbb eszköz a tudás és kapcsolatrendszer, ami szintén egyfajta tudás, a kapcsolatok kialakításának tudása. Tudásból legalább 10 fajtát fogunk később bemutatni, a lényeg, hogy tudás mindaz a hasznos információ, ami a két fülünk között van.

Tehát, ha így tekint magára bármely vállalat dolgozója, akkor tudatosítja magában, hogy ő az értékteremtési folyamatban szintén egy vállalkozó. Úgy kell magára gondolnia, mintha az alvállalkozója lenne egy generál kivitelezőnek vagy fővállalkozónak. Ide minden alkalmazott behelyettesítheti a saját csoportvezetőjét, igazgatóját, hiszen ők is az alkalmazott ügyfelei, a belső ügyfelek. Ergo nemcsak a saleseknek és klasszikus értelemben vett vállalkozóknak, hanem mindenkinek vannak ügyfelei és ebből a nézőpontból tulajdonképpen mindenki vállalkozónak tekinthető. Az egyén készségei és hozzáállása a leginkább meghatározóak, a már említett tudás és információs készlet. Ez tanulással, továbbképzésekkel nagyban bővíthető. Aki változtatni szeretne döcögő karrierjén, az a változtatással megcélzott pozíciónak megfelelő tudásra kell szert tegyen. Ezt a tudást előbb kell megszereznie, ezért mondjuk gyakran, hogy először lesz valaki fejben vezető, igazgató, stb. mintsem a gyakorlatban. Ahol nem ez történik, ott visszalépés vagy nagy stressz a következmény.

Ahol a tudást megszerzi a „vállalkozó” ott nem maradhat el a saját „vállalat” tudatos brandingelése sem. Persze ez is a cél. Mindig a célmeghatározás a legfontosabb és a legelső lépés, de szintén gyakran elfelejtjük, hogy a célmeghatározás egyben problémameghatározást is jelent. Miért? Mert egy megvalósítandó cél MÉG meg nem oldott probléma sorozatot jelent. A cél elérése, pedig a probléma sorozat megoldását. Ez egyszerűnek tűnik, mégis kimarad a legtöbb tréning anyagból.

Itt jön újra elő az a motívum, hogy az egyén felelőssége a belül rejtőző tehetség, készségek felszínre hozása és a felszínre hozás után ezen személyes képességek segítségével terv alkotása, majd a megvalósításhoz eszközök keresése. Ezekhez időt és költségeket rendelve, már „csak” a tervet kell fegyelmezetten végrehajtani. Aki nem hiszi, ne járjon utána, hanem csak kérdezze meg a sport bajnokokat, mert ők mind így érnek célba.

Hajdu Zoltán

Ismerjük meg magunkat, és motivációinkat!

2010. január 14. csütörtök

Az önismeret minden kultúrában és társadalomban értékkel bír. A nyugati civilizációkban az önismeret az utóbbi évtizedekben kiemelkedő tulajdonsággá avanzsálódott a rohanó, felszínes, profitorientált társadalomban. Mi magunk is tisztában vagyunk az önismeret fontosságával, ugyanakkor saját magunk megfigyelése és megértése helyett tréningekre, továbbképzésekre és pszichológushoz járunk.

Ma minden átlagos ember azzal a feladattal és egyben akadállyal néz szembe, hogy az élet több területén egyszerre kell kiemelkedő teljesítményt nyújtania, megfelelnie a társadalom egésze vagy kisebb csoportjai által támasztott követelményeknek. Az önismeret abban segíthet, hogy tisztában legyünk képességeinkkel, motivációinkkal és az általuk elérhető teljesítményekkel. A motiváció kiemelt jelentőséggel bír teljesítményünk szempontjából, hiszen ez határozza meg, hogy mit és miért teszünk, és milyen eredményt várunk. Ha azonban csak azt nézzük, hogy milyen teljesítményt nyújtunk, akkor mindegy, hogy mi volt az elején a szándék, csak az számít, hogy mit teszünk az aktuális helyzetben és milyen lesz a teljesítményünk. Ezt pedig a munka (feladatvégzés) közbeni hajtóerő befolyásolja.

Ez a belső hajtóerő, motiváció párosulva aktuális energiaállapotunkkal (az állapot, amely teljesítményünk hatásfokát, intenzitását jelzi) különböző teljesítményeket eredményez minden embernél. A feladatok végzése során nem mellékes az sem, hogy mire fókuszálunk: ha rosszul választjuk meg, nemcsak a teljesítményünk, hanem saját ösztönzőerőnk is kárát látja.

Feladat teljesítések:

  1. Aktív-negatív: energiatelt, de feszült
    Külső motiváció: igazoljunk valamit
    Hajtóerő: a feladatvégzés végeredménye pl. nyerni, pénzt keresni
    Fókusz: múlt vagy jövő
  2. Passzív-negatív: feszült és energiahiányos
    Külső motiváció: elkerüljünk egy problémát
    Hajtóerő: hiányzik, mert kiégtünk, nem tudunk lelkesedni semmiért
    Fókusz: nem fókuszálunk
  3. Aktív-pozitív: energiatelt és fesztelen
    Belső motiváció: megfelel az adott kihívásnak
    Hajtóerő: minőségre, boldogságra, kiemelkedő teljesítményre törekvés
    Fókusz: jelen
  4. Passzív-pozitív: fesztelen, de energiahiányos
    Belső motiváció: nyugalom, harmónia elérése
    Hajtóerő: hiányzik, mert pihenünk, de a hiány ideglenes
    Fókusz: nem fókuszálunk

Hajdu Zoltán