Képességeink meghatározásához előző posztunkban nyújtottunk segítséget egy egyszerű gyakorlattal. A következő gyakorlat személyes értékeink feltárására alkalmas.

Az első gyakorlat Purkiss és Royston-Lee Énmárka című könyvében is megtalálható.

A gyakorlatokhoz papírra és tollra van szükség.

Gondolkodtál már azon, kik a példaképeid, kikre nézel fel? Ilyen személy lehet családtag, barát, ismerős, munkatárs, történelmi alak, egy ünnepelt sztár, egy film vagy regény főhőse is. Bárki, akit valamiért kedvelsz és tisztelsz.

A feladat első lépéseként gyűjts össze 20 ilyen nevet és készíts belőlük listát!

Ha kész vagy vele, írd oda minden név mellé, hogy miért jelent számodra követendő példát. Melyek azok a személyes tulajdonságok, amiért felkerült az illető a listádra?

Például: 1. apa: határozott és következetes, 2. a volt főnököm - kiváló emberismerő és vezető, 3. nagyi: összetartotta a családot

Nem könnyű 20 nevet összeszedni, de szánj rá időd, hidd el, megéri! Ha sikerült minden név mellé odaírni azokat a személyes tulajdonságokat, melyekért csodálod az illetőt, olvasd újra a listádat.

Találsz benne ismétlődéseket, hasonló fogalmakat? Tudnád-e csoportosítani az említett tulajdonságokat?
Mely tulajdonságokat tartod a legfontosabbaknak?

A fenti példát követve azt lehetne mondani, hogy aki e három elemet írta a listájára, annak a vezetői skillek, egy csoport (beosztottak, családtagok) tagjainak összetartása fontos.

Végezetül, írd ki azt az öt tulajdonságot, fontossági sorrendben, mely a leginkább jellemző rád! Az így feltárt lista értékeidet tükrözi: a nagyra tartott emberek tulajdonságai az egyén értékrendjének indikátorai.

(Megjegyzés: Természetesen, tisztában lenni önmagunkkal, nem csak az énmárka-építésben fontos. Az énmárka-építés “csak” egy eszköz, míg az önismeret gondolataink, érzéseink, cselekedeteink tudatosításához, jobb megértéséhez vezet, mely szellemi fejlődésünk elengedhetetlen folyamata.)

Írta: Lőrincz Orsolya
Tanácsadó pszichológus

Forrás:

Purkiss, J. és Royston-Lee, D (2010). Énmárka Tedd magad eladhatóvá!, HVG Könyvek, Budapest

Énmárkánk kialakítása nem történhet meg két dolog nélkül. Ezek a képességeink, illetve értékrendünk meghatározása. Énmárkánkat mindenképpen e kettőre kell alapoznunk. Az önismeret az álláskeresésnek is különösen fontos eleme: így lehetünk egyediek és hitelesek. Így tudjuk megkülönböztetni magunkat másoktól. Ha nem tudom, mire vagyok képes és miben hiszek, hogyan találhatnék magamnak egy jó állást, amely mellett szívesen elköteleződöm és fejlődni tudok? Leginkább sehogy. (A médiapiac.com -on éppen erről ír Hajdu Zoltán egy cikksorozatot.)

Képességeink meghatározásának van egy igen egyszerű módja, melyet bárki elvégezhet.

Kérlek, vegyél elő egy papírt és egy ceruzát. Második lépésként gondold végig, hogy melyek voltak életed meghatározó élményei. Ehhez érdemes visszamenni a legkorábbi, gyermekkori emlékeinkhez. Olyan meghatározó élményekre gondolj, melyek mélyen bevésődtek emlékezetedbe és mérföldkövet, fordulópontot jelentettek. Minél több ilyen emlék jut eszedbe, annál jobb, de ötöt legalább írj.

Most mindegyik kapcsán válaszold meg az alábbi kérdéseket:

1. Hol történt, milyen helyszínhez, alkalomhoz kapcsolódik az emlék?

2. Kik voltak veled?

3. Milyen tulajdonságra, képességre, készségre volt szükség a sikerhez?

4. Hogyan használtad e képességeidet?

Az egyszerűség kedvéért itt egy példa:

13 éves koromban megnyertem egy házi vitorlás-bajnokságot. A Velencei-tónál táboroztunk. Egy vitorlástársam volt velem: ő volt a manschaft, én pedig a vitorlást kormányoztam. Aktív odafigyelésre, stratégiai gondolkodásra és együttműködésre volt szükség, többek között. A vitorlázás nem veszélytelen sport: figyelni kell a hullámokra, az időjárásra, a széljárásra, de arra is, hogy merre jár a többi hajó. Stratégiára azért van szükség, hogy a széljárás figyelembe vételével merre kormányozzam a hajót, hogy lehagyjam a vetélytársakat. Az együttműködés pedig elengedhetetlen, amikor “közös csónakban evezünk” - szó szerint.

Ha kész vagy a listáddal, most ismét sorold fel képességeidet, tulajdonságaidat fontossági sorrendben.

Hol használod most ezeket? Miből nyered a legtöbb energiát?

Képességeink akkor mutatkoznak meg, amikor örömmel és sikerrel végezzük a munkánkat.

Kihasználod képességeidet jelenlegi munkád során? Ha nem, miért nem?

Írta: Lőrincz Orsolya
Tanácsadó pszichológus

Forrás:

Purkiss, J. és Royston-Lee, D (2010). Énmárka Tedd magad eladhatóvá!, HVG Könyvek, Budapest
http://www.mediapiac.com/karrier/Tanacsok-munkat-keresoknek-II-mutasd-meg-ki-vagy/6332/

Purkiss, Royston-Lee: Énmárka

Purkiss és Royston-Lee könyve egy útmutató ahhoz, hogyan alakítsunk ki magunkról egy olyan képet, amely utána pozitívan befolyásolja egész életünket és karrierünket. Ez az énmárka, vagy personal brand.

Akkor járunk legjobban, ha ezt a képet mi magunk tudatosan alakítjuk.  Ehhez nyújt segítséget az Énmárka. A szerzők bemutatják, mi is az a personal brand, miért fontos egyéniségünket eladhatóvá tenni, mint bármilyen más szolgáltatást vagy terméket, hogyan hozhatjuk ki magunkból a legtöbbet, és építhetjük fel saját énmárkánkat. Mindezt érthetően, közvetlen stílusban teszik. Gyakorlati tanácsok, esettanulmányok és önismereti-fejlesztő feladatok segítik az Olvasót énmárkájának lépésről-lépésre történő kialakításában. (Néhány ilyen feladatot a későbbiekben majd bemutatok.)

Szívem szerint elolvastatnám mindenkivel már középiskolában.

Kötelező olvasmány!

Írta: Lőrincz Orsolya
Tanácsadó pszichológus

Baracskai Zoltán - Profi coach

Mi is akkor a Profi coach? Pár oldal után rájöttem: szerintem egy önéletrajzi írás.

Érzések, gondolatok, sztorik, példák és azok példái követik egymást az életrajzi emlékezet köntösébe burkoltan. Látszólag összefüggéstelenül. Esetenként Kafka-i módon.

Nem kevés háttértudás kell a könyv megértéséhez. Aki (még) nem értheti, joggal teszi fel a kérdést: „Mit akar ez a Baracskai?”. Direkt módon használható, gyakorlati tanácsokra semmiképpen se számítson a Tanácsadó-Olvasó. Baracskai Zoltán bekiabál. Teszi ezt – a tudás mennyiségével egyenesen arányos – cinizmussal és (ön)iróniával. Ahogy Mérő László fogalmaz: „Baracskai Zoltán nem afféle „jól bevált” (és ezért elhasznált, elértéktelenedett) tanácsokat ad a tanácsadóknak. Nem „osztja az észt”, hanem működteti.” De hiszen ez egy coach feladata, nem?

Baracskai Zoltán 35 év tapasztalatát osztja meg közönségével. Nem könnyű olvasmány, megterheli a fogaskerekeket. Nem az a fajta, amit az ember szívesen olvasgat a Lukács tetőteraszán.

A könyv mottója ez lehetne:
“Nem vagyok cinikus, csak tapasztalataim vannak, ami persze, majdnem ugyanaz.” (Oscar Wilde)

Ajánlom mindenkinek a “Buherálóktól” a Mesterekig. Bízva benne, hogy a hírnév önműködtető folyamat.

Írta: Lőrincz Orsolya
Tanácsadó pszichológus

A 300 legnagyobb multinacionális vállalat a Föld összvagyonának 25%-át tartja kézben.
Azonban ha talpon akarnak maradni, meg kell tudniuk felelni egy új, valós idejű világ elvárásainak.

A Funky Rt:

1.- fókuszált
2.- előnyhasznosító
3.– innovatív
4.- heterarchikus

1. A piac méretének növekedésével nő a szakosodás mértéke. A funky szervezeteknek nem az a célja, hogy mindig mindenkinek megfeleljen, hanem hogy valakinek valamiben megfeleljen. Ehhez szűkíteni kell a fókuszt. A szinergia és kockázatmegosztás helyett a fókuszálást és kockázat kezelést kell választani. Amit nem világszínvonalon végzünk, azt szerződjük ki, legyen üreges fókuszú vállalatunk.. Amiben a legjobbak vagyunk, azt próbáljuk meg minél több iparágban hasznosítani. A szervezeteknek le kell fogyni, de nem a végtagoktól való megszabadulással, hanem összehangolt diétával.

2. A Funky Rt az előnyei kihasználására törekszik, belső, ipari és nemzetközi szinten egyaránt. A valós idejű gazdasági környezetben le kell rövidíteni az ötlet és a megvalósítás közötti időt. Kockák és nyilak helyett - amelyek elzárják egymástól az embereket- virtuális és valódi fórumokra kell építeni a szervezeteket.
A Funky Rt törzseket, törzsvevőket céloz meg, függetlenül attól, hogy a törzs tagjai hol találhatók. Attitűd alapú előnykihasználásra törekszik. Célja nem a versenybe való beszállás, hanem potenciális piaci rések megteremtése majd kiaknázása.

3. Az innovációnak gondolkodásmóddá kell válnia, amelynek a vállalaton belül mindenre és mindenkire mindenhol hatással kell lennie. Meg kell jelennie a stratégia átalakításában, a sebesség növelésében, a kreativitás előtérbe helyezésében.

A Funky RT személyre szabott.  A tömegpiacok helyét a mikro piacok veszik át. Személyre szabott a termék, az ár, a nyitvatartási idő, a promóció. Úton vagyunk a személyre szabott társadalom felé. Az innovációhoz kísérletezni kell. Toleránsnak kell lenni a hibákkal szemben, de tanulni kell belőlük. A bukásnak minél hamarabb be kell következnie, hogy gyorsabban lehessen tanulni és sikereket elérni.

4. A Funky RT megfelelő beállítottságú embereket toboroz, akiknek aztán megfelelő képzést nyújt, nem fordítva. Ne próbáljuk megváltoztatni az embereket. Agymosással ma már nem lehet boldogulni. A modern szervezetek heterarchikusak. A pozíció alapú struktúrát a szervezeti ábrák mutatják, a folyamat alapúakat a projektek képviselik, a szakmait pedig a vállalat tudástérképe mutatja meg. A funky modell nem egy 3 dimenziós mátrix, hanem egy gondolkodásmód, egy filozófia.
A funky cég kisebb, laposabb, változó, vízszintes, nyílt  valamint megmért . Túltervezett célok helyett kihívást jelentő célokat kell kitűzni, az emberek pszichológiai korlátjának figyelembe vételével.
A siker valódi titka a szabad verseny szellemének megölésében rejlik. Abban, hogy – ha rövid időre is- sikerül a többiektől különbözni, valamiben monopóliumot létrehozni, ezt folyamatosan kihasználni és megújítani.

Funky Te:

A Funky faluban a munka többé már nem morális kényszer. Az emberek ma azért dolgoznak, hogy gazdagok legyenek, fejlesszék magukat, új emberekkel találkozzanak és kapcsolatokat építsenek.
Hosszú távon a cégek feladata nem az lesz, hogy foglalkoztassák az embereket, hanem hogy szervezzék őket. A szervező paradigmában a vezetőknek erőteret kell képezniük, olyan mágneses teret, ami vonzza a megfelelő munkatársakat. Ha értelmes egyéneket megpróbálunk betörni, azok ki fognak törni. A vezető feladata nem a jelen folyamatok irányítása, hanem hogy folyamatosan megújulásra képessé tegye a céget. Az irányítás nem utasítások kiadása és ellenőrzés kérdése, hanem sokkal inkább szellemi vezetés  -fókuszálás és iránymutatás- például vonzó jövőkép kialakításával. Ennek egyszerűnek, értelmezhetőnek és megkülönböztető tartalmúnak kell lennie, azaz egyedinek és a kollégák által befogadhatónak.
Az oktatás régen határozott ideig tartott, általános volt és széleskörű. A Funky világban azonban élethosszig tartó, célzott és személyre szabott képzésre van szükség. A vállalatoknak kell átvenniük az egyetemek szerepét. A fejlesztésbe beletartozik a tréning, a pártfogás és a személyre szabott tanácsadás.
Már nincs különbség tanulás, munka és az élet között – mind egy és ugyanaz. Egy olyan korban, ahol bőségesen áll rendelkezésre tőke, az egyetlen dolog, amitől táncra perdül, az a tehetség. A motiváció egyre inkább értékeken alapszik, és nem készpénzen. A munkaszerződések egyre egyénre szabottabbak. Az emberek egyre inkább a megállapodásaikon és szerződéseiken keresztül fejezik ki magukat.
Egy ilyen világban tökéletesen tisztában kell lennünk azzal, kik vagyunk, merre tartunk, kivel akarunk üzletelni, kapcsolatokat fenntartani. Személyes stratégiára van szükség, ennek fontos része lehet a personal branding. A történelem során mindig nehéz volt azok élete, akik mások voltak, mint az átlag. Ma viszont a normától való eltérés az egyetlen lehetőség az életben maradásra. Úgy kell magunkat tekinteni, mint egy vállalatot, saját intellektuális mérleggel és márkanévvel.

Funky érzés:

A jóléti társadalom leépülőben van, a bőség kora a lelkiség korává alakul át.  A potenciális vásárlók olyan termékeket és szolgáltatásokat keresnek, amelyek lelkileg / érzelmileg megérintik őket. Az emocionális társadalom korában az emocionális kereskedelem felé haladunk, így egyéni versenyképességünket, időszakos monopóliumunkat is érzéseinkre és fantáziánkra kell alapoznunk. Mi az, amit egy rúzst vásárló nő valójában megvesz? Bizonyos értelemben színezett zsírt műanyag tokban. Másfelől viszont a reményt, hogy segítségével tetszeni fog valakinek. A Harley-Davidson  motorokat árul, a vevők azonban amerikai nosztalgiát vesznek. Amit a vállalatok árulnak, és amit a vevők megvesznek az két különböző dolog.
A lélekgazdaságok a munkatársaiknak is nagy figyelmet szentelnek. Meg kell találni külön-külön mindenki mozgatórugóit. Hiszen enélkül hogyan motiválnák őket? Az új gazdaság sokkal inkább a műkorcsolyázásra hasonlít, mint a gyorskorcsolyázásra: a pontokat a művészi kivitelezésre kapjuk, és tudnunk kell, mi jár a pontozóbírók fejében.
A kompetitív stratégiák ma már nem érnek semmit. Érzéki stratégiákra van szükség. Ilyen stratégiai alap lehet az etika (a Toyota olyan fák nemesítésén munkálkodik, amelyek elnyelik a mérgező gázokat) valamint az esztétika (design és márkanév vezérelt világban élünk, ahol a márkák csökkentik a bizonytalanságot azáltal hogy implicit bizalmat hordoznak). De mindez nem építhető be a szervezetekbe azáltal, hogy felállítanak egy érzelmekkel és képzelőerővel foglalkozó osztály, aminek a vezetésével megbíznak egy középkorú fehér férfit. Az érzelemnek és képzelőerőnek a vállalat egészét átható filozófiává kell válnia.
Az érzelem korában egy dologban biztosak lehetünk: az átlagos sosem nyer. A normális termelés legjobb esetben is csak normális eredményeket hoz. A jövő azoké, akik mernek kockáztatni, mernek szabályokat áthágni és újakat alkotni. Akik megragadják a lehetőséget, hogy ők alakítsák.
A jövő azé, aki megműveli.

Szerző: Farkas Éva

A mai kor a több kora. Több a választás. Több a fogyasztás. Több az élvezet. Több a verseny. Több a lehetőség. Beléptünk a mértéktelenség világába. Eljött a bőség kora. A Seiko több mint 5000 féle órát gyárt. A Disney minden 5 percben piacra dob egy új terméket (filmet, CD-t, képregényt stb..). A túltermelés 3 kulcstényezője: a piacok növekedése, a mértéktelen túlkínálat és a technológiai haladás (egyre olcsóbb, gyorsabb, kiterjedtebb kommunikáció). A dereguláció és a kereskedelem liberalizálása rászabadította a piaci erőket szinte minden emberi tevékenységre. A századfordulón a világ lakosságának 10-15%-a élt piacgazdaságban. A hetvenes években ez az arány 40% körül volt. Jelenleg 90% környékén tartunk. Bármi lehetséges. Ha van elég pénzed.
A második világháború után új munkahelyek, termékek, szolgáltatások jelentek meg. Minden és mindenki a vállalatoknak volt kiszolgáltatva.. Ez volt a tömeggyártás kora.. Már nincs szükség arra, hogy a cégek mindent maguk állítsanak elő. A piacok egyre tökéletesednek, aminek eredménye a totális verseny. Már nem a vállalatok irányítanak, hanem a vevők. Az ellenőrzés hallgatólagosan átkerült a világ több százmillió fogyasztója kezébe.
Ma a legkiélezettebb verseny a figyelemért folyik. Nem lehetsz egyforma másokkal. Mindenkin túl kell tenned és meg kell kaparintani a vevő figyelmét, ha csak egy pillanatra is. Megszületőben van az engedélymarketing fogalma. Tegnap még fizetni kellett az újságokért, a telefonért. Holnap neked fognak fizetni azért, hogy bizonyos újságot olvass, bizonyos Internet szolgáltatót válassz.
Korunk új vallása az idő. Valós idejű társadalomban élünk. Élő adás köt össze minket az egész világgal. Egy pillanatod van arra, hogy felkeltsd valakinek az érdeklődését.”One shot opportunity”Eminem. A funky világra nem keményebb, hanem okosabb munka a megfelelő válasz. A cégek, ellátási láncok, piacok átalakulnak ultra-érzékeny rendszerekké. Akárhol történik változás, azonnal végigfut a rendszeren. A számítógépgyártásban az alkatrészárak hetente kb. 1 százalékkal csökkennek. Ezért a siker kulcsa a készletek információra való lecserélése. Az információ elosztása egyre szimmetrikusabb (a vevő nincs hátrányban az eladóval szemben). Az információs dzsungelben közeledünk a súrlódásmentes kapitalizmus felé. Újra lehetővé vált, hogy megállapítsuk és befolyásoljuk a termékek pillanatnyi árát. Ez a laza árazás. Vehetsz aukción repülőjegyet, csökkentheted a kockázatot opcióvásárlással. A döntés a te kezedben van, mert te vagy a főnök.

Agyalapú társadalom:

Kezdetben voltak a termékek és a szolgáltatások. Aztán a pénz került a középpontba. Ma a pénzről szerzett információ értékesebb, mint maga a pénz. És nemcsak a mennyisége, de a naprakészsége is fontos. A vállalatok milliárdokat költenek arra, hogy információt szerezzenek vásárlóikról. Az információ költsége meghaladja a termék vagy szolgáltatás előállítási költségét.
A tisztán tudást igénylő feladatok aránya rohamos mértékben nő. A Microsoft egyetlen tőkéje az emberi képzelet. Ebben az új világban megfoghatatlannak lenni jó. Ha valamit meg tudsz fogni, az valószínűleg egy fabatkát sem ér. Az agyalapú társadalomban az érzékelés a minden.
Az országok egyre kisebb jelentőséggel bírnak. A „made in”-t felváltja a „made by”. Az számít, ki állította elő, nem az, hogy hol. A Távol-Nyugaton (USA) néhány iparág rendkívül gyorsan fejlődik. A kaliforniai Palo Alto ma 7000 elektronikai és szoftvercég otthona. Ez a gazdaság a tömegszórakoztatás melegágya. Ezzel együtt a jövő nem feltétlenül az USA kezében van. A Világbank becslése szerint a következő évtizedekben a növekedés kb. 50%-a Délkelet-Ázsiában megy végbe. Szingapúr a GDP-je 25%-át költi oktatásra, kutatásra és fejlesztésre. A nyugati álmot már nem 200 millóan kergetik, hanem 3 milliárdan.

Összemosódott társadalom:

Régen a dolgok kategorizációjával csökkentettük a bizonytalanságot. Ma a határok elmosódnak. A változás 3 hajtóereje az internalizáció, a dereguláció és a digitalizáció.
Egyre bonyolultabb kapcsolati hálók alakulnak ki. A termelés és fogyasztás egybeolvad. Kialakul a „termasztás” (termelés-fogyasztás). Az amazon.com-on nyíltan irányíthatjuk véleményünkkel a versenyt. A termékek és szolgáltatások közötti kapcsolat is szorosabbá válik. Kialakul a „tergálás” (termék-szolgáltatás) és a „szolmék” (szolgáltatás-termék) fogalma.  A McDonalds Happy meal menüje termék  vagy szolgáltatás?
A munka és szabadidő sem válik már szét élesen. Az összemosódás a társadalom, a szervezetek és az egyén szintjén egyaránt egyre erőteljesebb.

Töredezett társadalom:

A társadalom mindig is töredezett volt. A funky faluban azonban új törésvonalak jönnek létre, alapvetően 3 tengely mentén. Az első a polarizáció.  Régen a föld volt a hatalom alapja, később a tőke került a középpontba. Ma az új szegregáció alapja az oktatás. Egyre nő a szakadék a foglalkoztatottak és a munkanélküliek között. Hasonló folyamat figyelhető meg az idősek és fiatalok között is. A régi társadalmak földrajzi alapon szerveződtek. Ma a funky falu életvitel alapján strukturálódik újra. Az új (virtuális) törzseknek közös nyelve, szokásai, szimbólumrendszere van, ami átível minden geográfiai egységen. Vásárlásaik célja nem csak a szükségleteik kielégítése, hanem ezen keresztül fejezik ki a törzshöz tartozásukat is. A globális tudású munkás, az új elit része magához lojális (individualizáció) és a törzshöz, nem pedig a munkaadójához. Ez itt az „intellektuális zsoldosok villámhadseregeinek” világa.

Kapcsolt társadalom:

Mindenből túlkínálat van, ezért az emberek és szervezetek legfontosabb célja a dolgok újszerű módon történő összekapcsolása. Az összekapcsolás -ha jól csinálják- nem összeadást, hanem szorzást jelent (L’Oréal gyógyszer-divat, Kellogg’s csokoládé, kukoricapehely). A globális többletgazdaságban mindent egy lapra kell feltenni. Elsőnek lenni fantasztikus. Másodiknak lenni még elmegy. Harmadiknak már nehéz, negyediknek pedig esélytelen. A tudás intenzív tevékenységekre szélsőséges méretgazdaságosság jellemző. Az első CD legyártása, méregdrága, a többi viszont már szinte ingyen van.

Szerző: Farkas Éva

Folytatás holnap….

A változás második hajtóereje az intézményrendszer. Az intézmények világunk alappillérei. Társadalmi struktúrák, amelyeket azért hoztunk létre, hogy stabilabbá és kiszámíthatóbba tegyük a világot. Ezek adják szabadságunk kereteit. A kommunizmus olyan intézményi kísérlet volt, amely megbukott. Nehéz értelmezni a szellemi tőkét egy olyan világban, ahonnan a tőke száműzve van. A kapitalizmus szociál-liberális változatában Európában erős az állam szerepe, és ha kell, közbeavatkozik. Az észak-amerikai piackapitalizmusban az állam szerepe minimális, tényleg mindenki azt csinál, amit akar. A távol-keleti kollektív kapitalizmus a bizalomra és az erős államra épül.. A kapitalizmus tehát nem tökéletes, nem egy irányba fog fejlődni, de életben fog maradni, és a jövőben újrateremti önmagát.
A nemzetállam már nem meghatározó alapegysége a gazdaságnak. A kisebb és nagyobb egységek szerepe nő. A régiók és a virtualizáció kerülnek előtérbe. A fontos döntéseket helyi szinten és nemzetek fölötti struktúrákban, szuperszervezetekben hozzák. A problémák egyre inkább globálisak (pl. munkanélküliség) ezért globális megoldásokra van szükség.
Ma az emberek világképe inkoherens, mindenről külön-külön alkotnak véleményt. Ezért a nemzeti politikai pártok ideje leáldozóban van. Az új intézmények ügyek és problémák alapján szerveződnek és hatókörükben globálisak.
A vállalatoknak is újra ki kell találniuk magukat. Ez nem abból áll, hogy átalakítják ami van, hanem hogy létrehozzák, ami még nincs. Újat teremtenek.Egy vállalat sikerét ma annak túlélési képességével lehet jellemezni. Élettartamuk átlagosan 40-50 év. Ennek oka, hogy a profitra koncentrálnak, és nem az alkotó emberi közösségre. A cél az, hogy viszonylag rövid idő alatt viszonylag nagy profitot termeljenek, nem pedig az, hogy örökké éljenek.

A hagyományos család is átalakul. Rengeteg gyermek nő fel csonka családban. A 60-as években az apák naponta átlagosan 45 percet beszélgettek gyermekeikkel. Ez mára napi 6 percre csökkent.

Értékrendszer:

Az értékek határozzák meg a munkához, a technológiához és az emberekhez való viszonyunkat. Luther protestáns munkaetikája (ora et labora) belülről motivált munkások generációit eredményezte. Keleten a munka helyett a bölcsesség áll a középpontban. A kínai gazdaság a bizalomra épül, amely hatásos és költséghatékony helyettesítője a szerződéseknek és ügyvédeknek. Japánban a cég, a munkaadók és a munkavállalók céljai hasonlóak, ezért a japán szakszervezet sztrájkja 1 órán át tart és az ebédszünetre van időzítve.
Az értékrendszerek egykor helyhez kötöttek voltak. A templom a falu közepén állt és monopolhelyzetben volt az értékek tekintetében. Ma a kultúrák, ízlések és tapasztalatok összeütközéséből értékek bőségszaruja jön létre.. Mindenki mindenki ellen.
Mindezen hatások mögött gigantikus méretű spirituális ürességet találunk. Egy lélek, cél és jelentés nélküli világ kezd kibontakozni. És ha gőzünk sincs, hová akarunk menni, mindegy melyik utat választjuk.
Újra szabadok vagyunk. Az életfogytiglani tagságok megszűntek, mindegy, hogy pártról, munkáról, emberi kapcsolatokról van-e szó. Miénk a választás hatalma, ugyanakkor a felelősség is. Az emberi faj azonban rosszul tűri a bizonytalanságot.  Ezért a vállalatok szakértőket alkalmaznak. Az üzleti világ tele van modellekkel, tervekkel, hipotézisekkel. A bizonytalanság csökkentése a nagyvállalati élet rituális része. A komplexitást azonban befogadni kell, nem elkerülni. Az igazi vezetők kihívást biztosítanak az embereknek, nem irányítják őket. Az igazi vezetők felszabadítják az embereiket.

Szerző: Farkas Éva

Folytatás holnap….

Színház az egész világ. Mindenki szerepet játszik, a szervezetek és az egyének egyaránt. De a műsor megváltozott. Ma már előre meg nem írt, végtelenített improvizációs kísérleti darabban játszunk. Az ismeretlent alapvetően 3 erő alakítja.

Technológia:

Az ötvenes, hatvanas években a technológiai fejlesztések irányát elsősorban a katonaság, a gyógyszergyárak, és az űrhajózás szabta  meg. Ma a gyártók sokkal inkább a tömegek igényeit igyekszenek kielégíteni: számítógépes játékokat, multimédiás anyagokat fejlesztenek.  Gyakran a kereskedők, és nem a gyártók mutatják, merre van a haladás iránya.
A technológia legjelentősebb hozzájárulása a funky businesshez az információs rendszerekben rejlik. Ma egy átlagos autó jobban számítógépesített mint a holdra szálláshoz használt Apolló űrhajó. Ma van e-mail, mobil telefon, Internet, Facebook. És Metcalfe törvénye szerint egy elektronikus hálózathoz való tartozás hasznossága exponenciálisan növekszik a felhasználók számának növekedésével. A robbanás elkerülhetetlen. Az információtechnológia összezsugorítja a teret és az időt. A kibertér a hetedik kontinens. Ma már nem munkahelyünk, hanem munkaterünk van. Ahelyett, hogy embereket importálnánk, ma elég, ha gondolataikat és ötleteiket importáljuk. Az információtechnológia tökéletesíti a piacot. Kiküszöböli az értékláncolat fölösleges szereplőit. Kezdetben az emberek árut cseréltek árura, majd árut pénzre. A helyi bazárban minden információ elérhető közelségben volt. De ahogy a termékek egyre összetettebbek lettek, a földrajzi távolságok egyre nőttek, az elérhető információ mennyisége csökkent, a visszajelzés lelassult. Erre válaszként hierarchiákat kezdtünk építeni. Az információs sivatagban a vállalatok uralkodtak. De most az információ újra karnyújtásnyi közelségbe került. Visszatérünk a bazárba, de ez már egy globális bazár. A vállalatok feladják azt a politikát, hogy mindent házon belül csináljanak. A vertikális integráció helyett a virtuális integráció kerül előtérbe. A Wal-Martban az áruk 97%-a sosem lát raktáráruházat. A raktárkészletet információra cserélték. A digitális ellátási lánc valós időben működik. Az Internet 15 évvel ezelőtt egy olyan megoldás volt, ami problémák után kutatott. Ma már utat mutat egy teljesen új üzleti logika számára. Az infóstruktúra lassan fontosabb lesz mint az infrastruktúra.

Szerző: Farkas Éva

Folytatás holnap….

A Funky business egy, a tudás mindenható hatalmán és az információ korlátlan és villámgyors terjedésén alapuló új gazdasági rend. Egy ennek megfelelő társadalmi berendezkedés képét vázolják fel a szerzők Norström, Riddesrtrale amelyben nincs lehetetlen elképzelés, hiszen a tehetség táncoltatja a tőkét. Ebben a világban nem csak versenyezni kell, hanem másnak, újnak, eredetinek lenni. Itt minden megtörténhet és semmi sem garantált, nincs hová bújni és nincsenek tabuk.

Funky idők

A szerzők szerint Marxnak igaza volt abban, hogy a munkások tulajdonába fog kerülni a társadalom legnagyobb kincse, a termelőeszköz. Ez pedig nem más, mint az emberi agy. Egy modern vállalatnál ma az emberek munkájuk 70-80%-át intellektusuk segítségével végzik.Viszont a munkaadók a közvélelkedéssel ellentétben nem birtokolják a humán erőforrásokat!??, hanem kölcsönveszik a munkatársaik!! idejét és tehetségét.

A fejlett országok jelenlegi gazdaságukat a természeti erőforrások, a munka és a tőke együttes segítségével építették fel. De az üzleti siker ma már inkább az agyak kihasználásának képességén múlik.

A tudás az országok, vállalatok és egyének háborújának új színtere.

Ilyen forradalmi idők voltak amikor Gutenberg János feltalálta a nyomtatást, amikor a múlt században megjelent a rádió és a TV, valamint az ezredfordulón az Internet. A forradalmak idején azonban nincsenek szabályok, ezt megtapasztalhatjuk itthon is.. A forradalom önkényes, spontán, semmi sem úgy történik, ahogy szokott. Másra van ilyenkor szükség: szokatlanra, újszerűre, meglepőre és az ehhez való gyors alkalmazkodásra: ilyen a funky business is.

A funky business globális.  Mindenki versenytársa mindenkinek. A techno-ökonómiai paritás irányába haladunk: nagyon kevés olyan árucikk, technológia, szolgáltatás, szakértelem, tudás van jelen néhány nagyvárosban úgy, hogy ne lenne jelen az összes többiben is. A vállalkozások feltételei egyre egyformábbak. Ez itt az üzleti olimpia, amire ha akarjuk, ha nem, mindannyian be vagyunk nevezve és mint az olimpián itt is sokan próbálkoznak  “doppingolással”, korrupcióval stb…

Ma már eltűnőben vannak a rossz termékek. Ha ki akarsz tűnni valamivel, másnak kell lenned, és folyamatosan meg kell újulnod. Ma nemcsak a terméknek kell jobbnak kell lennie, hanem a kapcsolódó szolgáltatásnak, designnak, garanciának, szerviznek, image-nek, pénzügyi konstrukciónak is. Régebben a kereslet alapját kevés tudás és sok anyag képezte. Egy dollár értékű amerikai export átlagos tömege 1970 óta a felére csökkent. A tudás azonban gyorsan romló áru. Ha nem használjuk fel időben, elveszíti értékét. Például ma nincs olyan termék az ABB tulajdonában, amit a Siemens vagy a GE néhány hét alatt ne tudna létrehozni. A HP bevételeinek nagy része ma olyan termékekből származik, amelyek egy éve még nem léteztek. Ha Tokióban hétfőn megrendelsz egy személyre szabott Toyotát, abba pénteken már bele is ülhetsz. Ma az lesz a győztes, aki működését, szervezetét a leginnovatívabban képes kialakítani.

Ez az idő a tehetség kora. A legfontosabb erőforrásnak mondott …tényező, de én jobb szeretem a munkatársat, cipőt visel, és öt körül hazamegy. Ezért ma még HR-nek nevezett “Emberi Osztály” és a vezetés a stratégiai kulcs a kompetitív vagy a komparatív előnyök megszerzéséhez. A munkakör mint olyan halott. Ennél sokkal nagyobb rugalmasságra és tudatosságra van szükség munkaadói és munkavállalói oldalon.  Mindenkinek van lehetősége tudni, haladni, azzá válni, akivé szeretne. A jövő még nem létezik. Nem jó vagy rossz. Olyan lesz, amilyenné tesszük.

Szerző: Farkas Éva

Folytatás holnap….

A Smart Staff Coach  sparring partner, aki direkten, őszintén feltárja kérdéseivel az aktuális helyzetet és nem a jól hangzó dolgokra összpontosít.  Van bátorsága azokat a kérdéseket is feltenni, amit mindenki tud, de mégsem beszél róla senki. Ezt az udvarban csak a bolond teheti meg.
Csak  a működés és a működtetés érdekli.
A coach nem akar elcsépelt hárombetűs elméletekre hivatkozni, hanem a hiteles guruk új tudásával frissíti edzettjét. A siker érdekében tudja, hogy kell rendszerbe foglalni a gyakorlatot. A Smart coach elgondolkodtatja az edzettjét arról, hogy mi az, ami divat és ezt a hullámot meglovagolni mit jelent.
Tudja azt is, hogy az üzleti tudomány által generált ötletek vagy jók, vagy sem, és ha valami más jobb ki kell dobni őket, mint a használt cipőt. A coach arra buzdítja coacholtját, hogy mindig tudni kell tanulni, de megválogatva hogy kitől és mit, és minden kezdetkor újra inassá kell válni. És friss tudását a követőivel is meg kell tudnia osztani. Mert  -  ahogy Baracskai Zoltán és Velencei Jolán könyvének címe is jelzi  -  “Követő nélkül nincs vezető”