Ma jó napom van, de tegnap pocsék formában voltam. Mintha a válságban mindenki összeesküdött volna ellenem, ma viszont… ma kirobbanó formában vagyok és minden a kezemre játszik. Bárcsak minden nap így lenne. De tényleg, miért is nincs ez mindennap így? Mitől függ az, hogy egyik nap a maximumot tudjuk kihozni magunkból, más napokon azonban semmire sem vagyunk jók?
Lelki állóképesség a címe annak a könyvnek, mely az élsportban elérhető eredményességet átülteti az üzletkötésre is. Már az első sorokban megfogalmazza az alaptételt: teljesítményünk változó. Szóval nem csak mi gondoltuk így, valóban ez a helyzet. Van, amikor jobb és van, amikor nem. A könyv szerzői szerint ez az érzelmi állapottól függ. Dühösen, idegesen, szorongva sokkal nehezebb dolgozni és a legjobbat kihozni, mint amikor az ember csak a munkájára koncentrál. Dr. J.E.Loehr és P.J.McLaughlin szerint az, hogy hogyan befolyásoljuk saját teljesítményünket a lelki állóképesség titka, ami nem örökletes és nem is a szerencsén múlik.
Tehát valami olyan, ami csak és kizárólag tőlünk függ. Nem attól, hogy jó idő van-e vagy sem, vagy, hogy válság van-e vagy sem, esetleg hogy van-e munkánk vagy sem. Ezen külső tényezők teljes mértékben mellékesek, lelki állóképességünk csak a saját elhatározásunktól függ. Attól, hogy akarjuk-e tudatosan befolyásolni teljesítményünket vagy sem. És attól, hogy elsajátítjuk-e azokat a módszereket, tippeket, trükköket, amivel fejleszthető ez a képességünk. Eszünkbe se jusson az anyatermészetet vagy a géneket okolni, itt csak és kizárólag mi lehetünk a hibásak.
Sorra jelennek meg a sikerkalauzok, a sikeres emberek tanácsai, tippjei, a maximális teljesítményt elősegítő kézikönyvek. A legjobbak ebben a témában Maxwell Maltz Pszichokibernetika, Brian Tracy Maximális teljesítmény és Csíkszentmihályi Mihály Flow című könyvei. Még sincs tele az utca sikeres, gazdag emberekkel. Miért? Talán dacból, talán mert sokan úgy gondolják, nekik nem kellenek az ilyen „szájbarágós” segítségek, majd ők megoldják saját maguk. És megoldják? Általában nem, mert továbbra sincs tele az utca sikeres, gazdag emberekkel.
Maxwell Maltz az elfelejtett belső képalkotást tanítja, Brian Tracy pedig hét kategóriába sorolja azokat a tényezőket, melyek befolyásolják sikerünket: szerinte a lelki béke a legfontosabb a sikerhez vezető úton; az a belső harmónia, mely „minden emberi közösség optimális teljesítményének előfeltétele ”. Na és milyen gyakori vendég manapság a belső harmónia…?
Ma már elterjedt tény, hogy a stresszhelyzet egyes emberek számára kihívást jelent, míg másokat gátol a munkavégzésében. Loehr és McLaughlin könyve szerint a sikeres vezetőt az különbözteti meg a sikertelen vezetőtől, hogy az előbbi csoport a stresszhelyzetet kihívásként fogja fel, és eredményesen tudja kezelni az olyan helyzeteket, ahol gyorsan, jól kell dönteni.
Emellett az is bizonyított tény, hogy az érzelmek befolyásolják az egészséget – amit azért mindannyian éreztünk és tapasztaltunk már, most viszont tudományosan is hivatkozhatunk arra, hogy rossz napjainkon nem tudunk dolgozni. Kansasi tudósoknak és a Gallup intézetnek köszönhetjük ezt a hivatalossá tett „kifogást”.
Az egészségi állapot köztudottan hatással van az érzelmi állapotunkra is - oda-vissza működő dolog -, az érzelmi állapot pedig a teljesítményre van hatással. Tulajdonképpen ezt úgy is leírhatnánk, mint egy olyan körforgást, ahol minden hatással van a mellette álló dolgokra. Ha jó az egészségi állapotunk, boldogok vagyunk, és jobban tudunk a munkánkra koncentrálni. Ugyanakkor, ha boldogok vagyunk, az egészségünk is jobb, tehát megint csak a kiváló teljesítményhez jutunk. És ha a teljesítményünk jó, akkor van okunk örülni, amitől pedig fizikailag is jól érezzük majd magunkat. Azonban ha bármelyik is elromlik ezek közül, akkor megbomlik a körforgás: minden mindenre hatással van ugyebár.
Csíkszentmihályi Mihály Flow című könyvében ezt tovább ragozta. Többek között arról is ír, hogy a munkában is meg kell találni az áramlatot – vagyis a teljes elmélyülést, „amikor úgy tűnik, hogy a boldogság tényleg elérhető”. Erre hozza fel példának azokat az „elszigetelten” élő embereket, akik, még ha sok pénzük lenne, akkor se élnének más életet: ugyanúgy felkelnének reggel az állatokat ellátni és ugyanúgy szerves része lenne a napi tevékenységeknek a munka. Számukra a munka nem terhes.
Na és neked?
Hajdu Zoltán
